A szalvétát az ölünkbe terítjük (a nemzetközi gyakorlatból kikopó angol szokás szerint a férfiaknak a nyakba – a gallér alá kell beakasztani). A szalvéta egyrészt védi a ruhát az esetleg lecsöpögő levestől, mártástól, zsírtól, egyéb ételmorzsától, másrészt a kéz, illetve ivás és beszéd előtt a száj megtörlésére szolgál. Gusztustalan látvány, ha a poháron marad a zsíros, ételes száj nyoma.
Az illedelmes szalvétahasználathoz tartozik, hogy a szalvétát csak az elkerülhetetlen mértékben piszkítjuk. De használjuk, hiszen azért van ott! Étkezés után nem hajtjuk össze, hanem lazán összegyűrve a tányér mellett hagyjuk.
Az étkezés után gondosan összehajtogatott szalvéta általánosan elterjedt nemzetközi szokás szerint azt jelenti, hogy a vendég a kiszolgálással vagy az étel minőségével nem volt megelégedve. („Mintha nem is ettem volna!”)
Bajszos, szakállas férfiak használják gyakrabban a szalvétát!
A szalvéta egyszerűbb étkezéseknél (esetleg munkaétkezésnél is) lehet papírszalvéta, de ezt már egyre kevesebb étterem engedi meg magának. A papírszalvétát gyakran – lehetőleg szépen hajtogatva – a pohárban vagy a tányéron helyezik el. A papírszalvétát az utolsó fogás végeztével a tányér mellé, ha erősen használt, a tányérba helyezzük (hogy ne ejtsen foltot az abroszon). A használt papírszalvétát sosem illik a hamutartóba tenni.
